Hürrem: Szulejmán, hát eljöttél? Betegségem orvossága! Lelkem, lelkem királya! Eljöttél és boldogságot hoztál nekem. Áldott kezeiddel véget vetsz a bánatnak és a fájdalomnak. Végre kiszabadítasz engem a sötétségből.bevilágítod arcomat fényeddel!
Szulejmán: Bursába küldtelek, de te nem követted az utasítást.A helyzet veszélyes, Hürrem. Az egyik aga, aki a lovakkal foglakozott pestisben halt meg. Miért maradtál a palotában?
Hürrem: Te miért jöttél? Ide, ebbe a halálos palotába? Ugyanezért maradtam itt, Szulejmán! A szerelemért. Minden ami történt velem: szörnyűségek, bántás, fájdalom...Nem a szerelem volt mindennek az oka? Ez nem szerelem? Az én Szultánom nem tudja, semmilyen betegség nem tud engem megölni, csak az, hogy eltávolítanak a szerelmemtől? Senki a Mennyekben, senki a földön. Nem ebben az életben, vagy egy másikban. Nincs semmi veszélyes a betegségben, de a különválásban annál inkább. Szulejmán! Duplán megfizettem. Menedéket keresek magasságos megbocsájtásodban.Könyörülj szegény háremhölgyednek! Ne okozz több fájdalmat.
(*Szulejmán megcsókolja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése